X
    Kategóriák: BlogZamárdi

Római Katolikus Templom

1771-1774 között épült, barokk stílusú templom.

Az oltárkép, a szószék és a keresztelőkút műemlék. A templom nyaranta hangversenyek helyszíne, búcsúja Kisboldogasszonykor, szeptember elején van. A templom előtti kőkereszt 1862-ból származik. Mögötte a Nepomuki Szent János szobor műemlék. A ma is álló plébánia-templom felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az Angyalok Királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is.

Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött kitünően, egészen 1944. december elejéig. Ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték.

Az oltárkép Szűz Mária születését ábrázolja, míg a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk. Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. Eredeti állapotukban annyi változás történt, hogy az 1980-as évek végén az arannyal festett részek valódi aranyozást kaptak. A belső kiképzés stílusát tekintve rokokóba hajló barokk, barokk stílusú maga az épület is, mely elég kis befogadóképességű, de a robusztus torony és a magas falak miatt nagyobbnak látszik a valóságosnál.

A templomnak egy mellékoltára van, ez most Jézus Szíve tiszteletét szolgálja, de eredetileg Szent Vendel tiszteletére lett megáldva.

A fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt 1905. március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből.

Az 1785-ben emelt plébániaépület maga is műemlék jellegű, egyúttal Észak- Somogy egyik legrégibb lakóépülete. Eredetileg nádfedeles volt

 

 

Rácz Attila: