A teljesség igénye nélkül Zamárdi főbb látnivalóinak bemutatását tekintheti meg az alábbi oldalon, hiszen a város nem csupán a Balaton parti fürdőzés miatt ajánlott, sok látnivaló, érdekesség, és rendezvények is várják az ide ellátogató érdeklődőt. Túristautak által is könnyedén bebarangolható a környék.
Fedezze fel ön is a jellegzetes táj varázsát!
Kőhegy - kilátó
A Kőhegy - kilátó Zamárdi csodálatos balatoni panorámát adó magaslati pontja a szőlőhegyek között, ahova a község 2000-ben a Millennium emlékére kilátót épített. A községtől délnyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat, romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövekről kaphatta, ezek ugyanis csak itt találhatók, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a Kõhegy tetejére (219,8 m), ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsony bazalt-koporsójáig hívogatva. 1948-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, ami már messziről magára vonja az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték; anyagát széthordták, megsemmisült. A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik. A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. Itt, a Kőhegyen is láthatunk egy szép kőkeresztet, melyet a gondos szőlősgazdák megóvtak minden történelmi vihartól, és napjainkban is szeretettel gondoznak. A hajdanvolt présház helyére 2000. szeptember 10-én a község a millennium napján felavatta a kilátót. A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga túrautvonalat követve juthatunk fel.
Tájház
A berendezés a XIX-XX. századi jómódú parasztcsalád életkörülményeit mutatja be. A használati tárgyak nagy része a helyi helytörténeti gyűjteményből származik. A ház mögött zsúpfedeles pajta áll. A tájház a Balaton-vidék jellegzetes népi építészeti jegyeit viseli magán. A szabadkéményes típusú, Pető-féle ház az első szobában lévő mestergerendába bevésett évszám szerint 1847-ben épült, oszlopos tornáccal, nádfedéssel. A ház a Friesz család tulajdona volt, mely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített jobbágycsaládoknak. A házhoz közvetlen 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi- és disznóólak, valamint egy pince. A főépület 6 helyiségből állt; 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta tartozott egybe. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben megvásárolta, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. 1977. október 2-án nyitották meg. A tájház a nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel látogatható. A Zamárdi Néprajzi Gyűjtemény (Fő u. 115.) a Tájháznál való előzetes jelentkezéssel látogatható Nyitva: júl. 1-aug. 31.: K-V 10-12 és 16-18.
Szamárkő
Az érdekes, sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén "tűzgödröt" látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható. A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: A Szentföldről hozták a keresztes vitézek. "Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. 1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét, de semmi értékesebb lelet nem került elő. A kő mellett, mélyen, kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Kedvelt kirándulóhely, óvjuk és védjük mindannyian.
A magyar fájdalom szobor
"A magyar fájdalom" című szobor a vasútállomás mellett a Szabadság téren található. Ezt a szép köztéri szobrot Margó Ede (1872-1946) szobrászművész alkotta, és ajándékozta Zamárdi községnek a harmincas években. Margó Ede akadémikus típusú portréi és emlékművei megtalálhatók az ország több városában és a nyugati országokban is. Szobrai, alkotásai védettek. Az ő tehetségét dicséri többek között a szegedi Dankó Pista- valamint a miskolci Kossuth-szobor; fürdőtelepi szép kápolna homlokzati Jézus-szobrát és a bent látható Mária-szobrot is tőle kapta Zamárdi. A magyar fájdalom emlékművét, mint igaz magyar ember, a trianoni országcsonkító döntés miatt érzett fájdalmának kifejezésére ajándékozta a községnek. Csónakjában a viharos vízen hánykódó izmos férfialak a bánat, az egyedüllét, az elkeseredett küzdelem szimbóluma. A magyarság magányos küzdelmét testesíti meg ez a szobor. Az emlékmű mondanivalója miatt, hányatott sorsnak volt kitéve évtizedeken keresztül. Először bedeszkázva, majd raktárban félrelökve, méltatlan körülmények között várta, hogy rendeltetésének megfelelõ helyre kerülhessen. 1956 után ismét köztérre került, de új felirattal: "A túlsó part felé". 1991-ben a község lakosságának határozott kívánságára ismét az eredeti felirat került a szobor talapzatára. A szobrot gondos szakértő kezek rendbe hozták, és jelenlegi helyére tették.
Római katolikus templom
1771-1774 között épült, barokk stílusú templom. Az oltárkép, a szószék és a keresztelőkút műemlék. A templom nyaranta hangversenyek helyszíne, búcsúja Kisboldogasszonykor, szeptember elején van. A templom előtti kőkereszt 1862-ból származik. Mögötte a Nepomuki Szent János szobor műemlék. A ma is álló plébánia-templom felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az Angyalok Királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is. Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött kitünően, egészen 1944. december elejéig. Ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték. Az oltárkép Szűz Mária születését ábrázolja, míg a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk. Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. Eredeti állapotukban annyi változás történt, hogy az 1980-as évek végén az arannyal festett részek valódi aranyozást kaptak. A belső kiképzés stílusát tekintve rokokóba hajló barokk, barokk stílusú maga az épület is, mely elég kis befogadóképességű, de a robusztus torony és a magas falak miatt nagyobbnak látszik a valóságosnál. A templomnak egy mellékoltára van, ez most Jézus Szíve tiszteletét szolgálja, de eredetileg Szent Vendel tiszteletére lett megáldva. A fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt 1905. március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből. Az 1785-ben emelt plébániaépület maga is műemlék jellegű, egyúttal Észak- Somogy egyik legrégibb lakóépülete. Eredetileg nádfedeles volt.
Hősök kápolnája
Neobizánci stílusban épült Laki Benő plébános kezdeményezésére, s az ún. Kálvária-dombon áll egy vonzó szépségű épület, a Hősök Kápolnája. A tervezés Gecse Viktort dícséri. A gondolat is valószínűleg a hazafias érzelmű paptól indult el, az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy oly sok helységben látható huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal. Ő maga már nem érhette meg a kis kerek kápolna 1934-ben történt felszentelését, csak megpihenni térhetett oda, sírja a bejárattal szemben, középütt látható. Előtte jelképesen a Golgota alakzata magasodik fel a szobrok megrendítő fehérségével, a megfeszített Krisztus és a két lator. Kétoldalt láthatók a nagy táblákra aranyos betűkkel felrótt hősi nevek: 41 név az I. világháborúból, 38 név a II. világháborúból. Szép szokás volt a két háború között, hogy a hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja volt ez) kivonult ide a község lakossága; itt volt a nagymise az elesettek lelki üdvéért.
Emlékkereszt
Zamárdi határában, a Pusztai dûlõben áll Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén az emlékkereszt. A keresztet az Egyesület Zamárdiért állíttatta az egykori szentegyház és szomorú sorsú õsök emlékére 1993 tavaszán.
Nepomuki Szent János szobor
A plébániatemplom mögött álló Nepomuki Szent János-szobor falazott fülkében, kis kerítéssel övezett térség közepén áll. Műemlék. Régente májusi litániák helye volt az előtte lévő utcarészlet. Külön nevezetessége, hogy 1848-ban az itt pihenőt tartó horvát katonák ezen a helyen sütötték a nyársra húzott ökröt, miközben ezt kiabálták (magyarul): "Magyarország: kis mennyország, holnapután miránk osztják!". Cím: Fő utca (a templom mögött)
Vaskereszt
Zamárdi határának legmagasabb pontján - az erdő közepén - található. A kereszt tégla alapzaton áll, kovácsoltvasból készült igényes, míves munka, kapolyi kovácsmester keze nyomát dicséri. Az emlékmű környéke kedvelt kirándulóhely. Tűzrakó hely, pad, asztal van a közelben.
A Kőhegy - kilátó Zamárdi csodálatos balatoni panorámát adó magaslati pontja a szőlőhegyek között, ahova a község 2000-ben a Millennium emlékére kilátót épített. A községtől délnyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat, romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövekről kaphatta, ezek ugyanis csak itt találhatók, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a Kõhegy tetejére (219,8 m), ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenesétől Tihanyon át Badacsony bazalt-koporsójáig hívogatva. 1948-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kőhegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, ami már messziről magára vonja az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték; anyagát széthordták, megsemmisült. A Kőhegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik. A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. Itt, a Kőhegyen is láthatunk egy szép kőkeresztet, melyet a gondos szőlősgazdák megóvtak minden történelmi vihartól, és napjainkban is szeretettel gondoznak. A hajdanvolt présház helyére 2000. szeptember 10-én a község a millennium napján felavatta a kilátót. A Kőhegyre a Zamárdi vasútállomásról induló sárga túrautvonalat követve juthatunk fel.
